Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új esély

 Mindenki örülne neki nem? Illetve szinte mindenki. Szerintem az emberek 90%-a újrakezdené, ha tehetné, és lenne rá esélye. De nem biztos, hogy mindig az ölünkbe pottyan, lehet hogy meg kell küzdeni ezért az új esélyért...Miért? Mert képesek is lehetünk rá, hogy újrakezdjünk valait. De vigyázat! Nem mindenhol kapunk második esély, valahol meg még az esőt is meg kell szereznünk. De ha kaptunk egy új lehetőséget, ragadjuk meg nehogy kárba vesszen. Mi értelme, ha újrakezdhetnénk, de a pillanat hevéből visszautasítjuk? Biztos így gondoljátok sokan. Régen azonnal rávágtam volna, hogy igen, kell nekem! Most viszont haboznék...megismertem olyan embereket, akiket nem szeretnék elfelejteni, sem elveszíteni, mert megszerettem őket. Nem tudom nélkülük hol lennék, talán már halott is lehetnék. Nem tudom...de azt tudom hogy szükségem van rájuk, mégha nem is mindig fogják fel a kódolt üzeneteket, titkos jelzéseket. Azonban így is életben tartanak. Ha meghalok ,azt akarom, hogy tudják, milyen fontosak számomra. Miattuk fontolnám meg, ha kapnék egy új esélyt egy új életre, mert nem tudom képes lennék-e hátrahagyni őket, minden emlékemet és boldog percemet hátrahagyni, csak hogy újrakezdhessem. Sokan biztos hülyeségnek tartjátok, de így igaz! Megváltoztattak, és olyan benyomást tettek rám, mint még senki más. Őrület...sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom de őrület, ők tartanak vissza a legrosszabtól, ki tuja hol lennék nélkülük, talán már rég egy másik suliban, vagy a temetőben.

Mindekinek nem lehet megfelelni, akárhány új esélyt kapunk, mert egyvalakinek sosem leszünk elég jók. Szerintem elég ha magunknak megfelelünk, vagy azoknak akik szeretnek minket. 

Ha kapnék egy új esélyt, akkor csak néhány dolgot változtatnék meg: több időt töltöttem volna a nagyszüleimmel, akik éreztették velem, hogy számukra nagyon fontos vagyok, és hogy nem hagynának cserben. De sajnos a halál útjába senki nem állhat. Senki és semmi! Bár jobban ismerhettem volna őket! De nem lehetett erre esélyem. Nagyapám meghalt amikor 7 éves voltam, ezt még valahogy bírtam, de amikor a nagymamám is meghalt (ő volt az utolsó nagyszülőm) rá 4 évre, teljesen összeomlottam. Már semmi sem volt olyan mint régen, a családom széthullott, anyám veréssel próbált uralkodni rajtam, apám elköltözöttm, mert anyám válni akart. egy évben ez igencsak sok, ráadásul új suli, új emberek és tanárok...kész rémálom. Főleg hogy az is kiderült, hogy miatta halt megy a bátyám, akit nem ismertem meg soha...pardon, azt mondtam meghalt? Jaj, nem...anyám miatt a bátyám öngyilkos lett!!!! És mivel a nővéremnek sem segített, ő meg majdnem belehalt az anorexiába...Ilyen egy igazi szülő? Szerintem nem...

Szóval ha új esély kapnék, az egész családomnak kérnék, hogy minden helyre tudjunk hozzni. Mindent. Igazából vicces, mert nekem meg sem kellett volna születnem, már csak kolonc voltam...jó érzés 

És ti? Mire használnátok? Mi az amit szívesen elfelejtenétek és megváltoztatnátok? Mindent vagy semmit? Gondolom ilyen kérdésekkel ritkán szembesül az ember, szóval gondolkodjatok el: mit változtatnátok meg? Néhány pillanatot? Percet? Órát? Napot? Hetet? Hónapot? Évet? Esetleg mindent? Itt nincs jó és rossz válasz. Az esélyt TE kapod, nem más. Csak annyit kérek tőled: hogy gondolkozz rajta, hogyha valaki megkérdezi:'Mit tennél ha lenne egy új esélyed?' akkor mit válaszolnál rá...

 

,Ha kapsz egy esélyt,ragadd meg és hagyd, hogy ez talán megváltoztassa az életed. Senki nem mondta ,hogy könnyű lesz,de annyit ígérhetek,hogy megéri"


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.